Előadók

Kánya Zsolt-Attila (KRISZ elnöke, lecsméri lelkipásztor)
Bemutatkozás

     A nevem Kánya Zsolt-Attila – ez biztos! Azt mondják sok közöm van az ifjúsághoz- biztos? Vezetnem és koordinálnom kell a keresztyén ifjúsági rendezvényeket- jól csinálom? A gyülekezetemben lelkipásztorként tevékenykedem- de hogyan? Persze családom is van, akit nagyon szeretek- de eléggé? Rermélem jó ember vagyok- kiváncsi vagyok mit mond erre az Isten?

A ‘vagyok’ küldött tihozzátok”- de én ki vagyok?

 


Dányi-Nagy Márió (kiskunhalasi lelkipásztor)
Mennyit érek?

Bemutatkozás

 

Dányi-Nagy Márió - ér a nevem? Kiskunhalason dolgozom mint ifjúsági lelkész - szerinted ezzel sokat értem-e el az életben? Aki ésszel felérhetetlen, Ő tanítgat napról napra: mennyit érek? Ha majd végére érek mindennek, megkérdezem Tőle: megérte? Addig is azt latolgatom: miért nem érek rá soha? Van remény, hogy egyszer beérjen a szolgálatom és én magam?

 
 
 
 
 
 
 
 
Imre István Zoltán (makófalvi lelkipásztor)
Miért fontos dönteni?

Bemutatkozás

Imre-e? És István? S még Zoltán is?

Mit is írhatnék magamról röviden?
Baj, ha még mindig a volt menyasszonyommal élek együtt?
Szerinted miért írom azt, hogy három és fél gyermekünk van?
Ki tudja, meddig leszek még Mákófalván lelkész?
Hol taníthatnék máshol, mint a Kolozsvári Református Kollégiumban?
Bemutatkozásnak megteszi?


Szőnyi Levente (lelkipásztor, a Szilágysomlyói egyházmegye esperese)
Hogyan vezet Isten?
Bemutatkozás

1. Isten elhívott szolgája vagyok?

2. Immár 12 éve szolgálok Szilágylompérton?

3. 13 éve élek házasságban, amit Isten két gyermekkel áldott meg?

4. Lassan kezdem megismerni az Isten útját?
5. Életem célja: Isten útján haladni az Ő országa felé?


Mike Pál (magyarkéci lelkipásztor)
Honnan jövök, hová tartok?
Bemutatkozás

„Honnan is jövök?” Talán ezt soha nem is kérdeztem meg magamtól. Merthogy nagyon jó helyről jövök. Igazi fészek-melegből. A „Hol vagyok?” sokkal jobban érdekelt mindig is. A „Hol leszek?- Hova tartok?” kérdéskör sem hagyott soha hidegen. No meg a” Ki vagyok?”, és „Ki leszek?”, „Kivé lehetek?” . Vagy „Kivé lehettem volna?” . Ez utóbbi a legriasztóbb kérdés számomra. Riasztó, hogy 35 évesen már vannak olyan kérdések, amikre jobb, ha nem is válaszolunk. Vagy van még esélyem? Vannak még lehetőségeim? Helyre lehet hozni dolgokat, amiket elrontottam? Meg lehet valósítani dolgokat, amikbe még nem mertem belevágni? Van újratervezés? És meddig? Nekem ezek az életkérdéseim.
„Létem ha végleg lemerült,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a sziklacsípőket
ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!” (Nagy László)